Új kereseti lehetőség az Interneten

 

Ma 2007. December 30-a van. Ma kezdem készíteni elsõ honlapom sablonját. Ciki, mert ennek már régen készen kellene lennie. És készen is volt. Kétszer is. Elsõnek csak kevesebbet írtam, nem igazán sajnáltam hogy elveszett. De a második már majdnem teljesen készen volt, több mint 100 oldalt írtam meg. Amúgy elnézést kérek, hogy eddig nem mutatkoztam be. Palicz Edina vagyok, egy 22 éves, növénybolond lány. Hogy ezt a növényimádatot kitõl örököltem máig titok számomra is! Hiszen szüleim, fõleg apukám nem szereti a növényeket, nemhogy imádatot érezne irántuk, mint én. Õk is élõlények, mint mi, annyi különbséggel, hogy õk nem tudnak beszélni. De azt se mondhatom, hogy nem tudnak kommunikálni. Ha így lenne, nem tudnánk figyelmen kívül hagyni azt, hogy valami oknál fogva kezd tönkremenni egy-egy növényünk. Hiszen csak észreveszi egy laikus is, ha növénye száradni kezd, vagy esetleg fonnyadni, vagy összesusinkásodni? Ha azonnal nem is látja meg mindenki a hibája okát, és egy-két növénye netán tönkre is megy, mindenki a saját hibájából és tapasztalatából tanul. De viszont az a sikerélmény, amikor növényünk több hónapi vagy évi rendszeres gondozás után virítani kezd, vagy friss leveleket hoz, az mindennél többet ér. Legalábbis én így gondolom. Ha valaki nem értene egyet velem, azt sajnálom, hiszen olyan embereknek szánom írásaimat, akik hozzám hasonlóak, és kedvelik a növényeket. Hiszen én saját magamtól, ( nem kényszerített rá senki) kezdtem a növényeket megismerni. Elõször vettem egy növényt, és mivel megtetszett hogy gondozni meg törõdni kell vele, vásároltam többet is. Valamint ismeretanyagot is kellett gyûjtenek, amikor megtetszett egy virág, de nem mertem megvenni, nem tudtam az igényeit. Elõször vettem egy kisebb könyvet, néhány növény leírásával, utána még többet, és ahogy a növényeim gyarapodtak, az ismeretem is ezzel egyvonalban gyarapodott. És mostanra rengeteg növényfajt ismerek, ezek közül nagyon sokat nem is tartok. Számomra ez a hobbi, a szórakozás, az élet. Sokan bulizni szeretnek járni, meg moziba, én meg a virágokat szeretem tanulmányozni. Ezzel az oldallal azoknak szeretnék segíteni, és ismeretet nyújtani, akiket érdekel a szobanövények színes és érdekes világa, és ismeretet szeretnének gyûjteni róluk. Írásaim nagy része saját élményeken, észrevételeken alapul, és némi szakirodalommal társul. Hiszen ha a világ így halad, és a környezetszennyezés, és ezáltala globális felmelegedés sem csökken, a mi kis sivár Magyararszágunk trópusi éghajlattá alakul át. Hiszen ha jól megfigyeljük a nyarakgyakran elérik a 35-40°C-t is. És akkor fog aztán felsûlni a kukorica meg a napraforgó! Jönnek helyettük a citrusfélék, déligyümölcsök. De hát ez szerintem nem az elkövetkezendõ 30-40 évben fog bekövetkezni, így az én generációmat ez már nem érinti. De manapság is sok ember tart hazánkban nem honos növényeket, és az õ tartásukhoz vagy nagy rutin, vagy ismeretség kell. Na jó, elég a fölösleges beszédbõl, nézzünk a dolgok fontosabb részét.

Elõször is egy dolog, amit mindenkinek tudnia kell a növenyek létfenntartásához. Soha ne használjunk hideg, meszes, kemény vizet a növény locsolására és párásítására. Ha nincsen vízlágyító által lágyított víz, akkor fõzzünk fel valamennyit, amennyi éppen szükséges, és csak azzal öntözzük a növényt. A vízkõ nagyon könnyen lerakódik akár a virágföldön, akár a növény gyökerein, vagy a cserépen. És ezzel biztos, hogy nem használunk neki. Na és ha párásítani akarunk, amire leginkább a nyári nagy melegben van szükség, ehhez is csakis lágy vizet szabad használni, ha nem akarjuk növényünket idõ elõtt kidobni. Hiszen a spricceléskor a növényre juttatott vízban lévõ vízkõ lerakódik a növény levelei, szárain, stb., és ez nagyon csúnya látványt nyújthat, kettõ, pedig a növény halálához vezethet. Mert ha egy növény nem kap levegõt, mert valami elzárja az utat, akkor nagy baj van. Nem tudom ismételni, higgye el nekem mindenki, én ezzel csak jót akarok, a saját növényemen tapasztaltan a hiba okát. De ha már nagy a baj, van egy alkalmazásom a vízkõ eltûntetésérõl. Nem kell hozzá semmilyen vegyszer, csak egy üveg, kisebb növény esetén egy pohár sör, és némi vatta. A sörbe áztatott vattával le kell törölgetni minden egyes levelét a növénynek, esetleg a szárakat is, a kár mértékétõl függõen. De tényleg minden egyes levelet. Tudom, tudom, rettentõen nagy munka, fõleg egy nagyobb növény esetében, de higgyél el, megéri!!!! Olyan lesz a növény, mintha teljesen új lenne, és meg is fogja hálálni a gondoskodást, törõdést. Én egy majdnem egy méteres citromfát mostan így át sörrel, és nagy örömömre meg is lett a hatása. Ezért merem örömmel, és bátran ajánlani mindenkinek. Elég a felesleges fecsegésből, lássuk a növényeket.

Kék burgonyacserje

Ezt a dézsás növényt nevelhetjük terebélyes cserjeként, vagy akár magastörzsû fácskának. A kecsesen lehajló, törékeny ágacskái akár 10 centi hosszúak is lehetnek, melyeken lándzsa alakú levelek helyezkednek el. Világos télikertben a növény szinte egész éven át bontja sárga közepû, liláskék virágait: a szabad ég alatt, tavasztól õszig gyönyörködhetünk bennük. Késõbb, a virágok helyén 2 centi átmérõjû piros termések fejlõdnek ki. Vigyázat!!! A növény minden része mérgezõ! Tenyészidõszakában rendszeres locsolást, és tápanyag-utánpótlást igényel. Nyáron kedveli a meleg, napos, vagy félárnyékos helyet. Tarthatjuk szabadban és üvegházban is. Ennek ellenére télen hûvöset, 5-10°C-t, és lehetõleg sötét helyet igényel. Ilyenkor lombozatát is elveszíti, és csak annyira öntözzük, hogy ne száradjon ki. Havonta 1-2-szer. Lehetõleg tavasszal, a fejlõdés megindulása elõtt, metsszük vissza a növényt, adott esetben ültessük is át. Tavasztól õszig, bármikor szaporítható dugványozással; a hajtásokat 20-25°C közötti hõmérsékleten gyökereztessük.

Murvafürt

Feltûnõ krém-,lazac-,rózsa-,vörös vagy ibolyaszínû felleveleket növesztõ kúszónövény. Ívre futtatott cserepes, bokros és koronás fácska formájában is kapható. Így akár elérheti a 1,5-2méter magasságot is, de kedvünk szerint alakíthatunk ki belõle akár mini-bonszájt is. Dél-Amerikából származó növény, hazájában kiültetve népszerû növény. Valódi virágai aprók, jelentéktelenek, igazi díszét a kis virágokat hármasával körülölelõ fellevelek alkotják. Virágzása már kora tavasszal elkezdõdik, és egészen nyár végéig tart. Nyáron szabadban is tarthatjuk, védett világos helyen. Ilyenkor bõséges öntözést és tápanyag-utánpótlást igényel. Amennyiben július táján takarékoskodunk a locsolással, ezzel elõsegítjük a virágzást. Télen szellõs, világos fekvésû helyen kell tartani, és nagyon ritkán öntözni. A levelek legnagyobb része ilyenkor lehull, de ettõl nem kell megijedni, ez a normális nyugalmi állapot következménye. Ha nem hullanának le a levelek, az baj lenne. Ilyenkor 10°C körül kell tartani. Amikor márciusban a növény fejlõdése újra megindul, vigyük üvegházba, vagy tegyük egy napfényes ablakpárkányra, és tetszés szerint vágjuk vissza, akár formára, alakra is. Valamint ha szükséges, ültessük át. Ha meleg és száraz helyen áll a növény, akkor idõnként langyos, mészmentes vízzel kell megpermetezni. Ez leginkább nyáron fontos, amikor a szabadban, meleg helyen áll. Így a növény páraszükségletét is tudjuk biztosítani. A murvafürt egyes fajtái tüskét is növesztenek, ezért óvatosan kell a növénnyel bánni, mert ezek igen szúrósak. Nyáron próbálkozhatunk a növény kiültetésével is, de a legelsõ fagyok elõtt mindenképpen be kell szedni a földbõl, cserépbe ültetni, és hûvös helyre vinni.

Szobaarália

Igen dekoratív növény, magassága elérheti akár a 120 centis magasságot is. Nagy, mélykaréjú levelei vannak, melyek hosszú szárral kapcsolódnak a növényhez. A jól megvilágított, hûvös helyet szereti. A növény virágzata csak több éves várakozás után jelenik meg. Télen is jól megvilágított helyet igényel, hõigénye állandóan átlagos meleg, de télen ne tartsuk 21°C-nál melegebb helyen. Tavasztól õszig rendszeresen, télen kevésbé öntözzük. Melegebb idõben a leveleket gyakran permetezzük. Télen csak annyira locsoljuk, hogy ne száradjon ki, nyáron pedig tartsuk a földjét egyenletesen nedvesen. A növekedési idõszakban kéthetente kapjon tápoldatot is.

Fikuszok

A legnevezetesebb Ficus napjainkban is kislevelû Ficus Benjamina, magyar nevén csüngõágú fikusz, a jól ismert Ficus elasticához hasonlóan. A Fikusz Elastica akár a plafonig is megnõ, és számos zöld- és tarka levelû változata is kapható. A Ficus Lyrata, hosszú ideig csak magas és tágas helyiségekben tartható, mert hullámos, lant formájú levelei néha brácsa méretûre is megnõnek. A Ficus retusa levelei a Benjáminéhoz hasonlóak. Szívesen használják bonszáj kialakítására is. A Ficus deltoidea lassan nõ, és kicsi marad. A Ficus Pumilla, õ az úgynevezett kapaszkodó fikusz, és fehértarka változata, a Ficus sagittata, kiváló ámpolnanövény, akár rácsra vagy ívre futtatva is. A Ficus buxifolia gyorsan növõ cserje, melynek csaknem háromszögletû levelei, és rézszínû szárai vannak. A meleget kedvelõ Ficus aspera a Polinéziai-szigetekrõl származik, és elálló ágain rövid nyelû, nagy, fehérrel márványzott, durva tapintású leveleket nevel. A Ficus benghalensis nagyra nõ, és szép formájú, bõrszerû levelei vannak. A Ficus rubiginosa inkább a hûvös helyeket kedveli. Hazájában, Ausztráliában 4 méter magas, ágas-bogas cserjévé nõ. Ágai ott a földre hajlanak, gyökereket eresztenek, és hamarosan jókora felületet fednek le. Ismert fajtája a ‘Variegata'. A Ficus rubiginosa lassan nõ, és télen világos, hûvös helyet kedvel. Az elõbb említett fajoknak általában azonos igényeik vannak, kivétel a legutolsó, mely hûvös helyet kíván. Világos, de nem napos, egész évben szobahõmérsékletû teny%

Oldal: Növények bemutatása
Ismerd meg a legszebb növényeket! - © 2008 - 2024 - szobanovenyek.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat