Ismerd meg a legszebb növényeket!

A hazánkban is kapható legszebb növények bemutatása

A magyar nemzet IQ tesztje 2009



Csipkés Csúcsvirág

  Kellemes látványt nyújtó, örökzöld ázsiai fácska, melynek élénkpiros bogyói sokkal feltûnõbbek, mint a fehér vagy rózsaszínû virágai. A növény hazájában akár egy méter magasra is megnõ. Botanikai szempontból nagyon érdekesek a palánták, melyek a növényen még rajta lévõ bogyókból hajtanak ki. Az Ardisia tehát így lényegében egy nagyon különleges, elevenszülõ növény. továbbiérdekessége, hogy a levelek peremének csomószerû megvastagodásaiban olyan baktériumok tenyésznek, melyekre a növénynek az életben maradáshoz szüksége van. Ki hallott már epifita baktériumokról? Na hát itt is van. Kísérletekkel bizonyított tény, hogy a baktériummentessé tett magokból kikelõ csírákelpusztulnak. Virágzási ideje júliustól augusztusig tart. A vörös, borsó nagyságú bogyók fél évig, vagy akár tovább is a növényen maradnak. Tenyészhelye legyen egész évben világos és meleg, de nem napos. Télen kissé hûvösebbet igényel, ideális megoldás egy keletre nézõ ablakban elhelyezni. A gyökérlabdát tartsuk mérsékelten nyírkosan. Márciustól augusztusig mérsékelt töménységû tápoldattal öntözzük. Talaja mindig legyen meleg, levegõje pedig amilyen párás csak lehet. Gyakran permetezzük, tavasszal ültessük át "B" típusú virágföldbe. Ha száraz, fûtött levegõjû helyen tartjuk, gyakran elõfordulhat a pajzstetvek látogatása. Ellenük minden évben rendszeresen védekezzünk. Jótanács: a virágzás elõtt feltétlenül gondoskodjunk magas páratartalomról, különben nem várhatunk bõséges virágzást, és ezáltal bogyókat sem. A virágokat egy ecsettel egyenként termékenyítsük meg, hogy ezzel is növeljük a termésmennyiséget.                                 

Madárfészekpáfrány

   Ez az õserdei páfrány, mely hazájában csaknem méteres leveleket növeszt, nedves-meleg környezetben érzi magát a legjobban, de jól boldogul a fûtött szoba száraz levegõjén is. Legjobb tenyészhelye félárnyékos, egész évben 20°C körüli. Soha ne tegyük ki 16°C alatti hõmérsékletnek, és fontos, hogy földje mindig meleg legyen. Legjobban egy meleg és párás fürdõszobában vagy mosókonyhában érzi magát. Rendszeresen öntözzük lágy, szobahõmérsékletû vízzel. Tavasszal és nyáron 2-3 hetente mérsékelt töménységû tápoldattal öntözzük. Fûtött helyiségben rendszeresen permetezzük, és gondoskodjunk közvetett párásításról is. Minden második nyáron ültessük át "A" típusú virágföldbe. Ha túl száraz, vagy hûvös helyen áll, elõfordulhat, hogy bebarnul a levelek széle. Ha hideg a földje, pedig abbahagyja a növekedést, és a fonálférgek és baktériumok is könnyebben megtámadnak egy legyengült növényt.

Buzogányfa

  Aki látott már ilyen növényt a hazájában, Mexikóban, azbiztosan elámul majd rajta. Tíz méternél is magasabb, sokhajtásos cserje, melynek hosszú, lelógó, szürkészöld levelei vannak. A legbizarrabb látvány azonban a törzs töve, mely akár 1 méter átmérõjû, gömbölyded képzõdménnyé alakulhat, és csakúgy, mint a törzs maga, olyan vastag és repedezett kérgû, mint egy elefánt bõre. Ez a különleges törzsforma látja el a növényt vízzel a száraz idõszakban. Nálunk persze nem nõ ekkorára, de megfelelõ gondozás mellett cserépben vagy dézsában nevelve elérheti az 1 méteres magasságot, leveleipedig akár 60 centi hosszúra nõhetnek meg. Tenyészhelye legyen világos, vagy akár teljesen napos, levegõs. Nyáron esõtõl védett helyen a szabadban is nagyon jól érzi magát. Télen világos és hûvös, de legalább 10°C-os helyen tartsuk. Nyáron mérsékelten öntözzük, télenpedig csaknem tartsuk szárazon. A pangó víz feltétlenül kerülendõ, a növény halálához vezet!!Májustól októberig havonta tápoldatozzuk. 2-3 évente ültessük át "C" típusú virágföldbe, és gondoskodjunk a cserépmegfelelõ vízelvezetésérõl is. Szaporítani az idõnként megjelenõ sarjakkal lehet. Ha télen túl meleg helyen áll, megtámadhatják a takácsatkák és a pajzstetvek. Ez ellen minden évben védekeznünk kell.

Szégyenlõsvirág 

Ez a növény gazdájának narancs vagy bíborszínû virágzuhatagaival szerzi a legnagyobb örömöt. De vannak sárgászöld, narancsvörös, vörös, barnásvörös, és rengeteg féle hibrid változatai. Számos növényt már tavasszal virágpompában árulnak, de fõ virágzási ideje a nyár. Tenyészhelyük egész évben világos, de nem napos, lehetõleg meleg, 20°C feletti. Télen, négy héten át tartsuk hûvösebb, 15°C körüli helyen, és csaknem szárazon. Ez elõsegíti a bimbóképzõdést. A gyökérlabdát tartsuk enyhén nyírkosan. A pozsgás levelek vizet raktároznak el, és ezért csak módjával kell öntözni. Márciustól augusztusig kéthetente kis töménységû tápoldattal öntözzük, és gyakran permetezzük. Átültetni a virágzás után, "A" típusú virágföldbe kell. Szaporítani a még el nem fásodott hajtásokkal, nyár elején lehet. Ritkán elõfordulnak levéltetvek, áthelyezés, hõingadozás, túl sok, vagy túl kevés víz esetén. Nyáron, egy fára akasztva nagyon jól érzi magát. Leginkább ilyenkor a fülledt levegõt kedveli.

Kamélia 

Ledobja a bimbóit vagy nem? Ezt a kérdést teszi fel magának valamennyi kaméliatulajdonos, akinek védence már eljutott idáig. A kaméliák ugyanis arról hírhedtek, hogy a legkisebb gondozási hibát is bimbóhullással bosszulják meg. A dolog azért nem egészen így áll. Ha gondoskodunk a magas páratartalomról és a hûvös helyrõl, nem állítjuk fûtõtest közelébe, nem tesszük ki hõingadozásnak, és kemény vízzel sem öntözzük, akkor minden évet meseszép virágokkal fog meghálálni. Az ínyencek több mint tízezer fajtában gyönyörködhetnek, melyek virágának színe a tiszta fehértõl számtalan, rózsa- és lazac árnyalaton át lágy és intenzív vörösig terjedhet, de vannak kétszínû változatok is. A virágok méretét is teltségét is nagy a választék. Nincs is módom itt valamennyit felsorolni, már csak azért sem, mert a kertészetek leginkább csak a jól bevált fajtákat kínálják. Az biztos, ezek a növények évrõl-évre szebbek és értékesebbek lesznek. Tenyészhelye egész évben szellõs, hûvös és világos. Teleltetése 6-8°C-on történjen, és semmiképpen ne legyen 12°C fölötti hõmérséklet. A virágbimbók képzõdésének megindulásához magas hõmérséklet kell 20-25°C, beérésükhöz azonban nem lehet melegebb 15°C-nál, különben lehullanak. Májustól a szabadban, félárnyékos helyen tartsuk. A gyökérlabdát tartsuk egyenletesen nyírkosan. Soha ne használjunk meszes vizet!! A hajtások megindulásától július végéig kéthetente tápoldatozzuk is. Ezután kevesebb vizet adjunk neki, ez serkenti a bimbóképzõdést. Télen a leveleket és a bimbókat naponta permetezzük. Átültetni a virágzást követõen, július végén kell, Rhododendron virágföldbe. Szaporítani a még olajzöld hajtásokkal lehet. Megjelenhetnek tetvek, korompenész, és levélhullás, ha a teleltetés alatt túl meleg helyen tartjuk. A bimbóhullás oka a túl magas hõmérséklet, vagy túl száraz föld, pangó- vagy kemény víz. Jótanács: szobai tartásra legalkalmasabbak a Camellia sasangua-fajták. Lassan nõnek, elegánsan lehajló hajtásokat nevelnek, és már októbertõl kezdve virágoznak. Azonban a Camellia japonica nem teltvirágú fajtái is könnyen tarthatók szobában.

Végzetcserje

  Erõteljes kúszócserje, mely hazájában, Afrikában csavarodó törzsével akár 4 méter magasra is felkúszik. A virágok márciustól tömött bogernyõt képezve jelentkeznek, és az ottani kertekben lélegzetelállító látványt nyújtanak. Hazánkban vegyszerrel fékezik a növekedést, és bokrosra nevelve árulják. Tenyészhelye agyon világos, de nem teljesen napos. Egész évben meleg, párás levegõt igényel. Csak lágy, szobahõmérsékletû öntözõvizet használjunk, és a növényt tartsuk egyenletesen nyírkosan. Márciustól augusztusig kéthetente tápoldatozzuk is. Gondoskodjunk a levegõ magas páratartalmáról, gyakran permetezzük. Szükség esetén, tavasszal ültessük át "B" típusú virágföldbe. Dugvánnyal szaporítható. Virág- és bimbóhullás fordulhat elõ, ha száraz a levegõ; ha a földje kihûl, levélfoltosság jelenhet meg. Mivel a végzetcserje a száraz, központfûtéses levegõt egyáltalán nem bírja, december és február között tartsuk 12°C körül, így afféle "növekedési szünet"alakul ki. Ilyenkor a növény lombozata nagy része is lehull. Tavasszal vissza kell vágni, és friss földbe ültetni. Majd nemsokára megjelennek az új hajtások, rajtuk az új virágkezdeményekkel.

Klívia

A Klívia nyirkos, árnyékos helyeken, sziklák között vagy az erdõ mélyén nyílik. Gyöktörzsébõl kard alakú leveleket hoz, tavasszal hosszú tõkocsányon jelennek meg virágai. Februártól májusig virít, ha megfelelõen hideg helyen tartjuk, akár ezt egészen karácsonyig elhúzódik. Októbertõl február végéig világos, hûvös, ( max.12°C), de nem napos helyen tatsuk. A növény nyáron a szabadban is állhat. Nyáron bõségesen öntözzük, de kerüljük a pangó vizet. Októbertõl feltétlenül tartsuk be a nyugalmi idõszakot, melynek során a növény tartsuk 8-10°C-on, és majdnem teljesen szárazon. A nyári idõszakban kéthetente tápoldatot is kapjon. Amikor kihajtottak a levelek, és kifejlõdött a tõkocsány, gyakran permetezzük a növényt. A leveleket idõnként egy nedves vattacsomóval tisztogassuk meg. A fiatal növényeket évente ültessük át "B" típusú virágföldbe, az idõsebb példányokat ajánlatosabb békén hagyni. Az elhervadt virágokat mindig le kell vágni. Szaporítani tavasszal vagy nyáron lehet sarjakkal, melyeket óvatosan kell leválasztani. Az elsõ virágok megjelenéséig akár 3-6 év is eltelhet. Megtámadhatják viaszos pajzstetvek és levéltetvek, ha télen túl meleg helyen tartjuk. Ha a növény virágai "besülnek", annak az az oka, hogy nem tartottuk be a téli pihenõidõt, és tavasszal túl korán kezdtük el öntözni. Vigyázat!! A Klívia mérgezõ alkaloidokattartalmaz!

Szájvirág

  Az egyik legszebb ámpolnanövénynek számító szájvirág lángszínû virágainak senki sem tud ellenállni. Számos fajtáját termesztik, létezik színes levelû változata is. A narancs- vagy skarlátvörös, csõ alakú virágok fajtától függõen eltérõ évszakban jelentkezhetnek. A virágképzõdést télen, egy 30-40 napos, 15°C-os, hûvös idõszakkal válthatjuk ki. Tenyészhely világos, félárnyékos, egész évben meleg, kivéve a virágképzõdési fázist. A növekedési idõszak alatt tartsuk egyenletesen nyírkosan, és kéthetente kis töménységû tápoldattal öntözzük. A mésztartalmú vizet mindenképpen kerüljük. A téli idõszakban csak annyira öntözzük, hogy a növény ne száradjon ki. Amint a bimbók elérték a fél centis nagyságot, kezdjük növelni a vízmennyiséget, és állítsuk a növényt melegebb helyre. Óvatosan permetezzük meg naponta többször is, de csak olyankor, amikor nem süti a nap, és virágokra is vigyázzunk, mert nem érheti õket víz. Erre a célra szobahõmérsékletû, lágy vizet használjunk. A virágzás után vágjuk vissza a növényt, és ültessük át "A" minõségû virágföldbe. Vigyázzunk, a növényt ne tegyük huzatos helyre, mert ennek hatására lehullanak a levelek, és a növény hosszabb ideig is tar maradhat. Száraz levegõ esetébenpedig a hajtások kopaszodnak fel.

Szobai ciklámen 

E növény gondozásának titka a friss, hûvös levegõ, és az enyhe nyirkosság. Hegyvidéki erdõkbõl származik, ahol szórt fényben, meszes talajon, kavicsgörgetegen vagy humuszban nõ. Ezért a hûvös hálószobában jobban érzi magát, mint a fûtött nappaliban. A ciklámen az egyik legkedveltebb szobanövény. Van kicsi, nagy, fodros, fehér, vörös, rózsa- vagy lazacszínû, és lila virágú, zöld és márványmintás levelû változata is. Ezenkívûl úgynevezett illatos ciklámen és mini-ciklámen is, melyek egyre több növénybarát szívét hódítják meg. Tenyészhelye világos, de nem napos. Egész évben szellõs, de nem túl meleg helyet kíván. Nyáron a szabadban egy félárnyékos helyen érzi legjobban magát, télen viszont 15°C körüli helyet keressünk számára. A növények nyáron legyenek mindig kissé nyirkosak, de soha nem túl nedvesek. Ez a növény igen érzékeny a nedvességre. A vizet a földre, és soha ne a gumóra öntsük. A virágzás elõtt és alatt kéthetente tápoldatozzuk. Õsszel ültessük át "B" típusú virágföldbe. Arra ügyeljünk, hogy a gumóknak egyharmadig ki kell állni a földbõl. A fiatal növények igen sok fényt igényelnek, hogy szép tömöttek maradjanak, és ne nyurguljanak meg. Gyökérbarnulás és gumórothadás léphet fel pangó víz miatt, levéltetvek, takácsatkák, szamócaatka, pedig ha túl meleg helyen tartjuk a növényt. Szürkepenész, ha túl magas a páratartalom. Jótanács: az elhalt leveleket és virágokat határozott mozdulattal tépjük le, és soha ne vágjuk, mert a csonkjuk könnyen rothadni kezd, ami a betegséges melegágya lehet. A sebhelyet szórjuk be faszénporral.

Dipladémia 

A Dipladémia egész nyáron át pompázó bíborvörös, sötétrózsaszín vagy fehér virágaival hódít, melyek a növény vékony ágain nyílnak. A növénynek erõs támaszra van szüksége, amire felkúszhat. Tenyészhelye egész évben nagyon világos, de nem napos. Meleget és párás levegõt igényel, fõleg a hajtások fejlõdése idején. Télen megelégszik mindössze 15°C-al. Öntözéshez soha ne használjunk hideg és kemény vizet!!Márciustól augusztusig rendszeresen öntözzük, és 8-14 naponta tápoldatozzuk. Miután elvirágzott, csökkentsük a vízadagot. Nyugalmi idõszaka szeptembertõl/októbertõl márciusig tart. Gyakran permetezzük a növényt. A fiatal növényeket minden tavasszal ültessük át "B" típusú virágföldbe, az idõsebbeknek ajánlatosabb a "C" típust választani. Szaporítani tavasszal, a növényrõl levágott ágakkal lehet, fûthetõ szaporítóágyban. Túl száraz levegõ esetében besodródnak a növény levelei, levél- és gyökérkár alakul ki pangó víz esetében, és megtámadhatják különféle pajzstetvek és takácsatkák. A Dipladémia minden része mérgezõ!!

Mikulásvirág 

Hazájában, Mexikóban úgy nõ a mikulásvirág, mint nálunk a bodza. Magassága meghaladhatja a 3 métert, és decemberben, virágzási ideje alatt minden trópusi kert dísze. Nálunk ez a színpompás kutyatejféle afféle "használat után eldobandó"virágként vált ismertté, és karácsonyi szezonja táján hatalmas mennyiségben jelenik meg a piacokon. A változatosság kedvéért tartsunk meg egyszer egy példányt-feltéveha nem tetves- ugyanis megéri tovább nevelni. A kezdetben lágyszárúnak tûnõ mikulásvirág idõvel elfásodik, és csinos, ágas-bogas cserjévé alakul. Virágai semmitmondóak, cserébe viszont a nagy fellevelek tejszínfehér, sárga, lazacrózsaszín, rózsaszín és élénkpiros színben pompáznak. A kereskedelemben bokros vagy egyszárú cserepes növénynek, ámpolnanövénynek és dekoratív koronás fácskák kaphatóak belõle. A legismertebb mikulásvirág-fajták nemzetközi viszonylatban is ismert nemesítõktõl származnak. Virágzása novembertõl januárig tehetõ, de a fénymennyiség adagolásával egész évben elõidézhetõ a virágzás. Tenyészhelye egész évben világos, de nem napos, valamint meleg. Virágzás idején kissé hûvösebb helyet kíván, ekkor virágai is tartósabbak. Nyáron, védett helyen a szabadban is tartható. Virágzás elõtt, májustól novemberig bõségesen öntözzük, virágzás után, májustól csak módjával. Júniustól októberig kéthetente tápoldatozzuk is. Továbbtartás esetében az igazi virágok lehullása után vágjuk vissza, kb., 10centire. Ezután 18-20°C-on, és csaknem szárazon kell tartani. Csak május közepétõl ültessük át "B" típusú virágföldbe. Ekkortól ismét rendszeresen öntözzük és tápoldatozzuk. Az új hajtásokat metsszük meg, így elõsegítjük a növény bokrosodását.  Száraz levegõ esetében különbözõ pajzstetvek, valamint üvegházi molytetû támadhatja meg. A virágok kialakulása és a fellevelek elszínezõdése érdekében a mikulásvirágot szeptembertõl mintegy 2 hónapon át csak 10-12 óra fényt kaphat. Ebbe beleértendõ a lámpafény, vagy az utcai lámpa beszûrõdõ fénye. Legcélszerûbb minden éjjel 12-14 órán át egy vödröt vagy egy papírdobozt a növényre borítani. Vigyázat!!!! A növény sérülése esetén kifolyó tejnedv irritálhatja a bõrt és a nyálkahártyát!!

Gardénia 

A Gardenia jasminoides és telt virágú fajtái 1 méternél is magasabbra nõhetnek, és krémszínû, erõs illatú virágokat hoznak. Örökzöld cserje, fényes levelekkel, melynek virágzási ideje júliustól októberig terjed. Tenyészhelye legyen nagyon világos és napos. Nyáron meleg, télen hûvösebb, 15-18°C körüli hõmérsékletet kedvel, de arra ügyelni kell, hogy a földje mindig melegebb legyen ennél. Soha ne kapjon hideg, meszes vizet!!!!Agyökérlabdát tartsuk nyáron enyhén nyírkosan. Márciustól augusztusig kéthetente kis töménységû, mészmentes tápoldattal locsoljuk. Télen viszont csak módjával öntözzük, hagyjuk mindig kiszáradni a talajt, mielõtt meglocsolnánk újból. Amikor megjelennek a bimbók, gondoskodjunk magas páratartalomról, és gyakran permetezzük a növényt. Amikor már virágok is vannak rajta, ne permetezzük, mert lehullatja a virágait. A növényt februárban kell átültetni, "A" típusú virágföldbe. Az idõsebb és megnyurgult példányokat ilyenkor kell visszavágni, ez elõsegíti a bokrosodást is. Szaporítani tavasszal és nyár végén lehet dugvánnyal, viszont ehhez fûthetõ szaporítóágyra van szükség. Bimbó- és virághullás jelentkezhet hõmérsékletingadozás, vagy túl meleg levegõ hatására, a téli teleltetés alatt. Növekedési zavarok léphetnek fel, és sárgulhatnak a levelek, ha hideg a földje, és kemény az öntözõvíz. Erre a megoldást mindenki a bemutatkozó végén elolvashatja. Ajánlatos ezeket a feltételeket betartani, mert ez egy igen gyönyörû, csodálatos illatú növény, és kár lenne érte, ha hamar elpusztulna. Amúgy ajánlom mindenkinek, mielõtt növényt vásárolna, tájékozódjon annak igényeirõl, és ne vegye csak azért meg mert "szép"! Hiába! Miért vegyünk meg egy akármilyen növényt is, ha nincsenek meg a feltételek a tartásához. Az a helyzet, ezek a növények, melyekrõl írok, nagyon nehezen, vagy egyáltalán nem maradnak meg központi fûtéses, bérházi lakásokban. Majdnem mindegyiknek szüksége van pihenési idõszakra, amikor hûvös környezetet kell biztosítani számukra, és az egészben ez a legnehezebb. Sokszor hiába megvan minden feltétel, mégis megtámadja növényünket valamilyen kártevõ, és aztán végi. Olykor sokévi munkája vész kárba az embernek. Ezért ajánlom mindenkinek, aki növényt vásárol, jól gondolja meg elõtte kell-e neki egyáltalán ez a növény, fogja-e gondozni hónapokon, esetleg éveken át. Hiszen õk nem egy tárgyak, ÉLNEK!!! Õk is úgy élnek, mint mi, annyi különbséggel, hogy velük bárki bármit tehet, nem szólhatnak, nem kiabálhatnak, hogy ezt ne így tedd, vagy ne tedd. Na ezutána kis eszmefuttatás után nézzük a következõ növényünket.

Amarillisz 

Az Amarillisz vaskos hagymái karácsony táján kerülnek a piacokra. A kínálatban számtalan faj szerepel, melyek virágainak színe a hófehértõl a lazac-, narancs-, és rózsaszínen át egészen a vörös valamennyi árnyalatáig terjed. Emellett létezik piros szegélyû fehér virág is, mely úgy fest, akár egy apró balettszoknya, sõt kétszínû, vagy két színnel csíkozott virágú változatok is kaphatók. A leghíresebbek a Hollandiából származó, ún. Ludvig -amarilliszek, mint például a vörös-fehér csíkos, a mélyrózsaszín, vagy a tûzpiros. Az amarilliszek között örökzöldnek számít a rózsaszínes fehér, mely még enyhe illatot is áraszt. Ez a növény januártól áprilisig virágzik, és Amerika szubtrópusi vidékeirõl származik. A frissen vett, vagy átteleltetett hagymákat tartsuk nagyon világos, és meleg helyen, miután tágas, "B" típusú virágfölddel megtöltött cserépbe ültettük õket. Eleinte alig öntözzük. Amikor megjelenik a hajtás, adjunk neki több vizet. A tõkocsány általában a levelek elõtt bújik elõ, de elõfordulhat fordítva is. Elvirágzás után vágjuk le a tõkocsányt, a növényt bõségesen öntözzük, és augusztusig hetente tápoldatozzuk. A leveleknek szép nagyra kell nõniük, hogy a hagyma minél több energiát raktározhasson el. Augusztustól lassan hagyjuk abba az öntözést, és hagyjuk elhervadni a leveleket. Ezeket elszáradásuk után távolítsuk el, és a hagymát a következõ hajtásig 15°C körüli, száraz tõzegben tároljuk. Szaporítani fiókhagymákkal lehet, melyeknek alma nagyságúaknak kell lenniük, amikor leválaszthatóak az anyanövényrõl. Az is lehetséges, hogy a hagyma egy-egy pikkelylevelébõl képzett dugvánnyal is szaporíthatjuk. A vörös üszög egy jellegzetes amarillisz-gombabetegség. A túl hûvös és nedves tenyészhely segíti elõ kialakulásukat. Amikor a gomba még nem hatolt be túl mélyen a szövetekbe, akkor az érintett részeket kivághatjuk, és beszórhatjuk faszénporral- így még gyakran megmenthetõ a hagyma.

Jázmin

  Valamennyi faja hosszú, részben kúszó hajtásokat nevel, melyeket lécrácsra vagy ívre kell futtatni. Ajánlatosabb a lécrács, mert így jobban kap levegõt s növény, nincsenek annyira egymáson a levelek. Ívre futtatásnál gyakori a takácsatka látogatása. Tenyészhelye egész évben igen világos, levegõs és hûvös. Télen lehetõleg 10°C körül kell tartani, különben nem virágzik. Soha ne kapjon hideg, mésztartalmú vizet!!Nyáron rendszeresen öntözzük, télen tartsuk enyhén nyírkosan. Nyáron kéthetente tápoldatozzuk is. Szükség esetén tavasszal ültessük át "B" típusú virágföldbe. Ha alulról felkopaszodna, bátran vágjuk vissza. Tavasszal és nyáron, szárdugvánnyal lehet szaporítani, 20°C-on. A fiatal növényeket többször vágjuk vissza. Elõfordulhat tetvesedés, ha télen túl meleg helyen áll. A teleltetés alatt a lombhullás a növényre jellemzõ, tavasszal újból kihajt. Jótanács: túl magas téli hõmérsékleten a jázmin túl korán kezd kihajtani, és nagyon szép zöld lesz, de virágot nem hoz. Ezért tavasszal rendszeresen szellõztessünk, ez alacsonyabban tartja a levegõt, és így a levéltetvek sem jelentkeznek. Vigyázat!! A jázminvirágok erõs illata fejfájást, migrént okozhat.

Palackfa

  A palackfa aszályos vidékrõl származik, ezért mindig kellõ vízkészlettelrendelkezik. Ideális növény mindazok számára, akik néha elfeledkeznek növényüket meglocsolni. Ez a különös formájú, 30-60 centi magas pozsgás növény Közép-Amerikából származik, és három- vagy ötkaréjú, kb. 20 centis leveleketképez. A virágzatok míniumvörösek és gyakran a hosszú nyélen ülõ levelek elõtt kialakulnak, de az is lehet, hogy nyár elején azokkal együtt jelennek meg. Májustól júliusig virágzik, de kellõ gondoskodással ezt egész éven át élvezhetjük. Tenyészhelye egész évben teljesen napos, és meleg. Keveset öntözzük. Amikor a levelek õsszel maguktól lehullanak, az öntözést csaknem teljesen abba kell hagyni. Amikor tavasszal újból kihajt, kezdjük meg ismét öntözni. Nyáron havonta egyszer kaktusz-tápoldattal öntözzük. Szükség esetén ültessük át "B" típusú virágföldbe, melyhez 1/4rész homokot is keverjünk, vagy kaktusz-ültetõtõzeg is megfelelõ számára. Szaporítani friss magokból tudjuk, melyeket az elvirított virágokból szedhetünk. Ehhez azonban elõbb mesterségesen be kell porozni a virágokat. Ez a növény a kutyatejfélék családjába tartozik, ezért minden része mérgezõ. A növény törzsén lévõ tüskékkel is vigyázzunk!

Azálea 

A több mint 800 faj közül a nagyvirágot és kisvirágot hozó fajok tarthatóak szobanövényként. Virágzataitól függõen téltõl tavaszig, áprilisban, és akár karácsonykor is viríthatnak. Tenyészhelye friss, hûvös, levegõs, világos vagy félárnyékos, de ne legyen napos. Május közepétõl félárnyékos helyen a szabadban is tartható. Õsszel és télen a Simsii hibridek 5-12°C-on, az Obtusum hibridek pedig 5°C-t igényelnek, így biztosan kifejlõdnek majd a bimbók. Amint a bimbók duzzadni kezdenek, tegyük a növényt 18°C, vagy annál melegebb helyre. Csak lágyított vízzel locsoljuk. Ez a növény nem bírja a meszet. A gyökérlabdát soha ne hagyjuk kiszáradni, de a pangó vizet is feltétlenül kerüljük. Nyáron öntözzük bõségesen. A bimbóképzõdéshez azonban kicsit szárazabban kell tartani. Virágzás után augusztusig kéthetente kis töménységû tápoldattal öntözzük. Az elszáradt virágokat rendszeresen vágjuk le. A növénynek kétévente van szüksége átültetésre, melyhez speciális rododendron-ültetõtõzeget használjunk. A hajtásokat nyár elején vágjuk vissza, ettõl a növény szép bokros formájú lesz. A virágzás során megjelenõ hajtásokat is le kell csipkedni. Kártevõje a szamócaatka, takácsatka, melyek levélkárosodást okozhatnak, ha a növény túl meleg, száraz levegõjû helyen áll. Jótanács: a szobai azálea kiválóan alkalmas bonszáj kialakítására. Az elõkészítõ kertészetekben többször megmetszik, és a kereskedelembe már a többször megmetszett, bõségesen elágazó növény kerül. Jól kialakítható a cserepes azálea is, mely a nyarat a szabadban, árnyékos-nyírkos helyen tölti, és õsszel formára igazítva bonsai-tálkába kerül. Az egyetlen hátrány, hogy e növény fa része kissé törékeny, nagyobb elõvigyázatosságot igényel a megmunkálásnál. Ezért a bonszáj-kedvelõk azt ajánlják, hogy a törzset hajlítás közben mindkét hüvelykujjunkkal nagy felületen támasszuk alá.

Cinerária

  A Senecio nemzetség maga 3000-es fajával a fészkesek családjának legnépszerûbb tagja. Cserepes növényként az egyszerûen kimeríthetetlen színválasztékot kínáló cineráriák örvendenek a legnagyobb népszerûségnek. Tavasszal kaphatóak, és miután elvirítottak, nem érdemes tovább gondozni õket. A virágzatok fonákja szürkészöld árnyalatú, és ez a növény sajnos a levéltetvek egyik kedvence. Tenyészhelye legyen világos és levegõs, valamint hûvös, 16-18°C körüli. Ha több növényt állítunk egymás mellé, hagyjunk ki helyet közöttük, ne állítsuk túl szorosan egymás mellé õket. Bõségesen öntözzük, és lehetõleg gondoskodjunk magas páráról is. Mindkét tényezõ növeli a virágok tartósságát, és megakadályozzák a levéltetvek megjelenését. Csak akkor adjunk neki tápanyagot, ha szaporítani kívánjuk. Átültetésre tehát így nincsen szüksége sem, mivel egynyáriként tartandó. Szaporítani magról lehet, július/augusztus környékén. A fiatal növényeket világos és hûvös helyen kell teleltetni. <br />Jótanács: számos botanikus kert kaktusz- és pozsgás-házában nagy számú Senecio-faj él. Érdemes egyszer alaposabban szemügyre venni õket. Megdöbbentõ, hogy milyen változatos ez a nemzetség, és hogy tagjainak többsége mennyire nem hasonlít rokonaira, a hazai vadon élõ fajokra.

Gloxínia 

A Sinningia és rokonai Dél-Amerikában élnek, ahol mintegy 50 különféle fajuk fordul elõ. Kétrizómás fajtól eltekintve valamennyiük gumós növény, virágaik azonban meglehetõsen semmitmondóak. Mostanában a nemesítõk igen látványos, új színû gloxíniákkal álltak elõ. A hagyományos vörös mellett tört rózsa- és ibolyaszínû, valamint kétszínû, és fajtától függõen illatos, bársonyos vagy selymes virágharangú fajták is kaphatók. A telt virágok nagyon hasonlítanak a régi rózsákra. Vásárláskor lehetõleg arra ügyeljünk, hogy minél több virághajtás és azon minél több bimbó legyen. A modern, dúsabban virágzó fajtákat nem érdemes tovább nevelni, mert a gumók túl kicsik egy újabb életciklushoz, és a teleltetést általában nem élik túl. A növény márciustól egészen augusztusig bontja szebbnél-szebb virágait. Tenyészhelye legyen meleg, párás levegõjû, de nem napos. Lágy, szobahõmérsékletû vízzel tartsuk egyenletesen nyírkosan. Ha tovább szeretnénk tartani, kéthetente tápoldatozzuk is. Ne permetezzük a növényt, inkább gondoskodjunk közvetett párásításról. Legjobban ezt úgy tudjuk elérni, ha az alátétbe kavicsot teszünk, amit alaposan meglocsolunk, és erre állítjuk a virágcserepet. A virágzás után hagyjuk lassan visszahúzódni a növényt, a száraz leveleket távolítsuk el, a gumót hagyjuk megszáradni, és a régi földjében hagyva, 15°C körülihõmérsékleten tároljuk. Tavasszal ültessük át friss, "A" típusú virágföldbe, és tegyük meleg, világos, párás helyre, és lassacskán kezdjük meg az öntözést is. Levéltetvek támadhatják meg, és besodródhat a levelek széle, ha száraz a levegõ. Ha a növény túl nedves, kirohadhat a gumó.

Rákvirág 

A levelek ezüstös rajza a növény legfõbb jellemzõje. Leggyakoribb az ezüstzöld csíkos, foltos, vagy apró pettyes levelû fajtái. A növények 50 centi magas törzset növesztenek, széles, tojás alakú, vagy hosszúkás levelekkel. Néha virágoznak is, amit vörös bogyótermések megjelenése követ. Tenyészhelye árnyékos vagy félárnyékos, egész évben meleg, télen is legalább 16°C. Lágy, szobahõmérsékletû vízzel tavasszal/nyáron többet, õsszel/télen kevesebbet öntözzük. Márciustól augusztusig kéthetente kis töménységû tápoldatot is kapjon. Mindig gondoskodjunk megfelelõ párásításról, és meleg talajról. A fiatal növényeket minden tavasszal ültessük át "B" típusú virágföldbe, melyhez hungarocell-darabkákat kevertünk. Takácsatkák, különféle pajzstetvek és levéltetvek támadhatják meg, ha télen túl száraz levegõjû helyen van. Növekedési zavarok és barnuló levélszélek, ha túl kemény és hideg az öntözõvíz. VIGYÁZAT!!! A növény bõr- és nyálkahártyairritáló anyagokat tartalmaz, valamint bogyói mérgezõek.

Tarka ananász

  A boltokban kapható változatok a következõk:                • Ananas comosus var. Variegatus – levelei zöld-sárga-fehér színûek.       • Ananas comosus aureovariegatus – rózsaszín árnyalatú levelekkel.        • Ananas bracteatus – mely a gyümölcsök fölött erõsen vörösre színezõdött fellelvélüstököt képez.                                            Valamennyien a broméliákra jellemzõ levélrózsát fejlesztenek az akár méteres, tüskésen fogazott levelekbõl, és méteres átmérõjükkel igen nagy helyigényük is van. Azonban a törpe ananász mindössze 20 centis rozettát növeszt. Tenyészhelye világos, télen napos. Egész évben meleg, 20°C fölötti, és télen is legalább 18°C. Nyáron bõségesen öntözzük, lágy, szobahõmérsékletû vízzel, télen kevesebbel is beéri. Májustól szeptemberig kis töménységû tápoldatot is kapjon. Kétévente ültessük át "A" típusú virágföldbe. Sarjakkal lehet szaporítani, amiket csak akkor szabad leválasztani, ha már fele akkorák, mint az anyanövény. VIGYÁZAT!!! A levelek széle erõsen fogazott, sérüléseket okozhat!!!



  A kereskedelemben kapható mindegyik Caladium egyrõl-egyre keresztezés eredménye, és hibrideknek hívják õket. Vannak hófehér-,rózsaszín- és vörösfoltos vagy márványozott levelû fajtái is. Ezt a színes levelû csodát sokan gumó alakjában veszik meg, hogy nyárra kifejlõdjenek belõle a gyönyörû levelek. Õsszel a növény visszahúzódik, és csak a gumóját kell teleltetni. Tenyészhelye világos vagy félárnyékos, nem napos. Egyenletes meleget, 20°C körüli hõmérsékletet igényel. A teljesen kifejlett növényeket tavasztól augusztusig tartsuk egyenletesen nyírkosan, ezutánne öntözzük õket, hogy lombjuk lassan el tudjon száradni. Márciustól júliusig hetente tápoldatozzuk is. Biztosítsunk magas páratartalmat, de ne permetezzük a növényt. Teleltetéséhez a gumót a hajtásokig hagyjuk a régi földben, és 18°C-on tároljuk. Az áttelelt gumókat január/február táján ültessük friss, "A" típusú virágföldbe, és tegyük világos, nyirkos, meleg helyre. <br />Megtámadhatjáklevéltetvek ha a hajtatás alatt túl meleg helyen tartjuk a gumót. VIGYÁZAT!!! Bõr- és nyálkahártyairritáló anyagokat tartalmaz!!

Zebralevél 

Zárt virágablakok, növényvitrinek, vagy nyírkos-meleg növényházak, a trópusi esõerdõ e lakójának ezek a kedvenc tenyészhelye. Azonban a kertészek tehetségének hála, már kapható a szobai körülményeket egészen jól tûrõ változatok is. Hosszúkás levelei vannak, melyek krémszínû alapon olívazöld foltokat viselnek, és kb. 30 centi magasra nõnek. Tenyészhelye legyen egész évben világos, vagy félárnyékos. Napközban 20°C körüli, éjjel viszont 16°C legyen a hõmérséklet. Ha a földje túl hideg, növekedési zavarok léphetnek fel. Ha kevés fényt kap, a levelek mintázata sínyli meg. Lágy, szobahõmérsékletû vízzel tartsuk mérsékleten nyírkosan. Nyáron, kéthetente kis töménységû tápoldatot is adjunk neki. Biztosítsuk számára a maags páratartalmat. Nyaranta ültessük át "A" típusú virágföldbe, melyhez hungarocell-darabkákat kevertünk. Szaporítani a gyöktörzs osztásával lehet.

Csodacserje

  Ennek az igen érdekes növénynek a bõrszerû levelei lehetnek nagyok, ép szélûek vagy karéjosak, kicsik, szalag alakúak, és csavarodottak is. A színpaletta a zöldtõl vagy sárgától a narancsszínenn, és a pirosan át a bíborvörös és majdnem feketészöld árnyalatig terjed. A levelek színmintája lehet foltos, erezett, finoman pettyes vagy csíkos is. Mivel a levelek színe csak idõvel alakul ki véglegesen, egy-egy növényen egyszerre többféle színû levelek is láthatók. Tenyészhelye világos de nem napos. Elegendõ fény hiányában kifakulnak az élénk színû levelek. Egész évben meleg és lehetõleg párás levegõt kíván. A huzatot, a földlabda kihûlését és a 16°C alatti hõmérsékletet feltétlenül kerülni kell!!! Tavasszal és nyáron tartsuk egyenletesen enyhén nedvesen. Szeptembertõl márciusig kapjon kevesebb vizet, márciustólpedig kis töménységû tápoldattal is öntözzük. Gyakran permetezzük, vagy gondoskodjunk közvetett párásításról. A fiatalabb példányokat kétévente, az idõsebbeket szükség esetén ültessük át "B" típusú virágföldbe. Pajzstetvek és takácsatkák támadhatják meg, ha túl száraz levegõjû helyen áll. Levélhullása és felkopaszodása lehet, ha nem megfelelõen van gondozva. VIGYÁZAT!!!! Mérgezõ növény! A tejnedv bõr- és nyálkahártyairritáló anyagokat tartalmaz.

Fatermetû pozsga

  A több, mint 300 ismert Crassula fajból a Crassula arborescens és a hozzá nagyon hasonló Crassula ovata vált a legismertebb szobanövénnyé. Mindkettõnek tojás alakú, vastag húsú, ezüstszürke vagy fényes zöld levelei vannak, több egyenrangú szárat képeznek, vagy fa módjára nõnek, és gyorsan jókora, göcsörtös megjelenésû, akár 1 métert is meghaladó magasságú és kerületûpéldányokká válnak. Fejlõdésük során a növények meglehetõsen nehezek is lesznek. Megfelelõ gondoskodás mellett a Crassula igen magas kortérhet meg, és apró, rózsaszín vagy fehér virágokat nevel - de általában csak a tizedik életéve után.  Tenyészhelye világos vagy teljesen napos, de nem közvetlenül a déli ablak elõtt. Lehetõleg tûzõ nap ne érje. Nyáron meleg helyet igényel, akár esõtõl védve a szabadban is tartható. Télen lehetõleg hûvös, 10°C körüli hõmérsékletre van szüksége. Ha télen túl meleg helyen áll, levelei lehullanak, és csúf, megnyúlt hajtásokat képez. Nyáron, ha lakásban van, tartsuk mérsékleten nyírkosan, a szabadban viszont kissé bõségesebben öntözzük. Télen viszont csaknem szárazon kell tartani. Nyáron, havonta egyszer kapjon katusztápoldatot is. Szükség esetén tavasszal ültessük át "B" típusú virágföldbe, melyhez homokot kevertünk. Használjunk súlyos, erõs cserepet!! A növényt megtámadhatják viaszos pajzstetvek, ha télen túl meleg helyen áll. 

Fésûvirág 

A nemzetség kereken tíz faja közül, melyek mind a brazíliai esõerdõkben élnek, cserepes növényként csak két faja tartható, de a nyílgyökérfélék számára még így is a meleg és párás virágablak a legjobb tenyészhely. A fésûvirágok igazi szépségek, közel 40 centi hosszú, felül csíkos vagy foltos leveleikkel díszítenek. Tenyészhelye igen világos, de nem teljesen napos. Túl sötét helyen elvész a levelek szép mintázata. Egész évben 20°C fölötti hõmérsékletet igényelnek, télen is legalább 18°C-t biztosítsunk a számukra. Valamint e növény számára nagyon fontos a talpmeleg. Lágy, szobahõmérsékletû vízzel tartsuk egyenletesen nyírkosan. A növekedési idõszakban 14 naponta tápoldatozzuk, mérsékelt töménységû szobanövénytáppal. Gyakran permetezzük a növényt és gondoskodjunk közvetett párásításról is. Tavasszal ültessük át hungarocelldarábkákkal kevert "A" típusú virágföldbe. Ilyenkor lehet szaporítani a növényt tõosztással. Erõs napfény, és túl száraz levegõ hatására besodródnak a levelek. 

Monsztera 

Szép metszésû levelek és impozáns termet - e két jellemzõ tette a monszterát egyik legkedveltebb szobanövényünkké. Megfelelõ körülmények között akár 5 méter hosszú hajtásokat és számos léggyökeret isnöveszt, ezért szüksége van egy állványra vagy epifita-törzsre, melyen megkapaszkodhat. A fiatalabb korukban szív alakú, aztán késõbb mélyen osztott levelek sötétzöldek és bõrszerûen csillognak. Az idõsebb példányok évente hozzák fehér buroklevéllel körülvett torzsavirágzatukat, melybõl késõbb ananászillatú, ibolyaszínû terméságazat fejlõdik. A kereskedelemben a zöld levelû faj mellett megtalálható a kisebb termetû, fehér mintás faj is. Tenyészhelye világos, de nem napos, akár árnyékban is megél. Ez a növény igencsak kedveli a magas páratartalmat, és a talpmeleget. Egész évben mérsékelten nyírkosan kell tartani. Márciustól augusztusig kéthetente tápoldatozzuk. A leveleket idõnként mossuk le, hogy a növény könnyebben tudjon "lélegezni". Valamint gyakran permetezzük is. Szükség esetén, óvatosan ültessük át "C" típusú virágföldbe, de a léggyökereket ne sértsük meg, és ne vágjuk le!!!! Ez a növényt moházással szaporítható a legkönnyebben. Megtámadhatják takácsatkák és pajzstetvek, ha túl száraz levegõn tartjuk. VIGYÁZAT!!! Bõr- és nyálkahártyairritáló anyagokat tartalmaz!!!

Mírtusz

  A Mírtusz azon növények közé tartozik, melyek körül õsidõk óta mendemondák keringenek. A cserépben vagy ládában 1 méternél is magasabbra növõ örökzöld cserjét elõször a görögök tartották, és a fiatalság és szépség jelképe lett. Létezik bokros és koronás fácska formájában is. Számos apró, fehér virágát nyáron hozz, és megfelelõ gondozás mellett igen hosszú életkort élhet meg. Az apró leveleket szétdörzsölve fûszeres illatot árasztanak. Tenyészhelye világos vagy teljesen napos, szellõs. A mírtusz kedveli a friss, nyári levegõt. Nyáron meleg, télen viszont hûvös, legfeljebb 10°C-os helyen érzi a legjobban magát. Nyáron tartsuk egyenletesen nedvesen, öntözéséhez csakis lágy vizet használjunk. Ha ez nem áll rendelkezésre, forraljunk fel egy bizonyos mennyiséget, majd hagyjuk kihûlni, és minden ezzel locsoljuk a növényt. A szabadban bõségesen öntözzük, télen pedig tartsuk éppen csak nyírkosan. A pangó vizet, és a földlabda kiszáradását kerüljük!!! Márciustól augusztusig hetente kapjon tápoldatot is. Ha száraz és fûtött levegõjû helyiségben tartjuk, minden nap, lehetõleg többször is permetezzük a növényt. De erre is csak lágyított vizet használjunk, mert különben növényünk csúnya, vízköves lesz, és ez neki sem tesz jót, sõt nagyon is káros. A fiatalabb mírtuszt évente, az idõsebbeket szükség esetén ültessük át "C" típusú virágföldbe. A növényt rendszeresen vágjuk vissza, de vigyázzunk, ha túl sokat vágunk vissza belõle, nem fog virágot hozni. A visszavágás fõleg a fiatal növényekelágazását segíti elõ. Kártevõi az üvegházi molytetvek, és a pajzstetvek lehetnek, ha nem megfelelõ helyen áll.

Fészektõrózsa 

A mintegy 25 Nidularium fajból, melyek Brazíliában fánlakó életmódot folytatnak, csak kevés kapható a boltokban. Ennek a tölcséres broméliának a levélrózsája közepén ülnek a virágai, akár egy fészekben - innen kapta nevét ez a növény-. Van olyan faja is, melyet sárga szívlevelek díszítenek, és virágzata 20 centivel a fészek pereme fölött helyezkedik el. A levelei zöldek, fényesek és csíkosak vagy foltosak lehetnek. Tenyészhelye egész évben világos, de nem napos. Tartsuk legalább 18°C-on, kedveli a magas páratartalmat is. Csak lágy, szobahõmérsékletû vízzel öntözzük. A tölcsért tartsuk egész évben vízzel tele, és az ültetõtõzeget ne hagyjuk soha kiszáradni. Nyáron hetente kapjon kis töménységû tápoldatot, melyet a levelekre permetezünk. Kétévente ültessük át broméliaföldbe. Sarjjal szaporítható, melyet csak akkor szabad levenni, ha már elég nagy hozzá, legalább fele akkora, mint az anyja. A sarjak csak 2-3 év után fognak virágot hozni. Elszáradhatnak a levél csúcsai, ha túl száraz a levegõ. Hideg és nedves földben kirothadhatnak a gyökerek.  JÓTANÁCS: ha túl sötét helyen van a növény, némely fajta krémszínû csíkos levelei visszazöldülnek.

Pachira(Parti pocsolyafa)

  Hazájában ez a növény széles koronájú fává nõ. A kárminvörös, legfeljebb 35 centi nagyságú virágok úgy állnak a bõrszerû, tenyeresen összetett levelek fölött, mint megannyi kócsagtoll-bokréta. Nálunk sajnos nem fejlõdik ki, de a növény így is dekoratív szobafácska, melyrõl az a hír járja, hogy könnyû gondozni és igénytelen is. Amit viszont soha nem tudnak, az az, hogy a Pachira a majomkenyérfának és a madagaszkári majomkenyérfának rokona, és így vízraktárként is mûködõ törzse van. Tenyészhelye napos vagy félárnyékos. Egész éven át szobahõmérsékletet, télen valamivel hûvösebbet, de legalább 12°C-t igényel. A növény kedveli a magas páratartalmat is. Egész évben csak mérsékelten nyírkosan tartsuk. Márciustól augusztusig kéthetente kis töménységû tápoldattal öntözzük. Elsõsorban télen fontos biztosítani a magas párát, közvetett párásítással. Ezt úgy érjük el, hogy a növény alátétjébe agyaggranulátumot vagy kavicsot teszünk, megtöltjük vízzel, hogy majdnem ellepje, és erre állítsuk a cserepet. Itt csak arra kell ügyelni, hogy annyi víz legyen az alátétben, hogy ne érje a cserép kifolyónyílásait, mert akkor a növény felszívja a vizet, és sokkal többet árthatunk, mint amennyit használnánk. Szükség esetén tavasszal kell átültetni a növény „B" típusú virágföldbe. Ilyenkor a túl nagyra nõtt példányokat vissza is lehet vágni. Hírtelen levélhullás fordulhat elõ, ha meleg és fûtött levegõjû szobában tartjuk a Pachirát.

Pahipódium 

A kaktuszokkal és sok más pozsgással ellentétben a Pahipódium elviseli a fûtött szoba száraz levegõjét, és nem kell hûvös helyen teleltetni sem. Az öntözésrõl néha elfeledkezõ agglegényeknél általában szebben fejlõdik, mint az állandóan aggódó növénybarátoknál. Kereskedelemben a következõ fajok kaphatók:                      Pachypodium geavi, melynek keskeny és ezüstszürke, és a  Pachypodium lamerei, melynek széles, élénkzöld levelei vannak.  Hazájában mindkettõ 6-10 méter magas fává nõ meg. A szobában tartva körülbelül 10 év után érik el a méteres magasságot, és a tapasztalatok szerint 120 centi körül nagyon szép, fehér virágcsillagok megjelenésére lehet számítani. Tenyészhelye legyen egész évben világos, vagy teljesen napos, meleg, télen is legalább 18°C. Elviseli a száraz, meleg levegõt, tehát gond nélkül állíthatjuk akár a fûtõtest mellé is. Nyáron állandóan enyhén nedvesen, télen majdnem szárazon kell tartani. A pangó vizet feltétlenül kerüljük! Májustól augusztusig 4 hetenként kaktusz-tápoldattal öntözzük. 1-2 évente ültessük át kaktuszföldbe, és fele rész agyagos kerti talajba. Betegségei lehetnek a gyökérrothadás és a feketére színezõdött levelek, ha télen hideg, nedves földben áll. A túl sok nedvesség vagy a szárazság teljes levélhullást okozhat. Az alsó levelek lehullása a faj sajátos jellemzõje. A növényeknek hagyjunk 2-3 hónap száraz, nyugalmi idõszakot. Amint megjelennek az elsõ friss levelek, ismét kezdjük el öntözni. VIGYÁZAT!!! A törzs és a levelek igen mérgezõ tejnedvettartalmaznak. A tövisekkel pedig könnyen megszúrhatja magát az ember. Akinek kisgyermeke vagy háziállata van, tartsa távol tõlük a növény, vagy mondjon le róla.

Csavarpálma 

A frissen vásárolt példány szalag alakú krémszínû, vagy csíkos leveleikkel majdnem úgy festenek, mint a Dracénák. Idõvel azonban kialakul jellegzetes, csavarmenethez hasonló levélelrendezésük. A törzsbõl elõbújnak a bizarr támasztógyökerek, elfásodnak, majd megkapaszkodnak az ültetõtõzegben, és a növény lélegzetelállító sebességgel elkezd nõni felfelé és szélességében is. Idõvel tehát sok hely kell ezeknek a ritkaságoknak, melyeknek tüskés levélszélei sok nõi harisnya végét jelenthetik. Tenyészhelye világos, akár teljesen napos is lehet. Nyáron a déli hõség idején árnyékba helyezzük el. Egész évben meleget, télen is legalább 18°C-t kíván. A nyári növekedési idõ alatt állandóan tartsuk nyírkosan, õsszel és télen viszont módjával öntözzük. Márciustól augusztusig kéthetente tápoldatozzuk. A fiatal növényeket évente, az idõsebbeket szükség esetén ültessük át „B" típusú virágföldbe. Szaporítani a kb. 20 centis sarjakkallehet, melyeknek már vannak apró gyökereik. Kártevõk és betegségek szerencsére ritkán fordulnak elõ. JÓTANÁCS: a levelek felületének egyetlen fehérré válása a faj jellemzõje. A tüskés levélszélek könnyen felsérthetik a bõrt, ezért átültetéskor ajánlatos összekötni a növényt a levélüstöknél.

Törpebors

  Az apró, lágyszárú törpeborsok a gyûjtõk kedvel növényei, ami nem is csoda, ha figyelembe vesszük a számtalan levélszerkezetet és színváltozatot. Jellemzõjük a vaskos szár, és a víztartó szövettel rendelkezõ levelek. A törpeborsok felálló szárúak, vagy csüngõek, illetve kúszó termetûek, és számos fajuk fánlakó. Íme ismertebb fajai:              A Peperomia argyreia levelei zöld-ezüst csíkosak, vörös nyélen ülnek. Az ibolyához hasonlóan levéldugvánnyal szaporítható.                                 A Peperomia arifolia levelei tojás alakúak, erõsen kihegyesedõek, és felszínük sötétzölden csillog.                                                                     A Peperomia caperata levelei ráncosak, lombja fehér szegélyû.               A Peperomia clusiifolia teljes szépsége csak idõsebb korában bontakozik ki, amikorra a húsos levelek erõteljes vörös árnyalatot öltenek.              A Peperomia fraseri levelei illatosak.                                                         A Peperomia griseoargentea ezüstszürke levelei rózsaszín levélnyélen ülnek.                                                                                                        A Peperomia incana könnyen felismerhetõ a húsos leveleket borító szürke, molyhos szõrzetrõl, mely csak világos tenyészhelyen marad meg.                                                                                                          A Peperomia maculosa levelei szokatlan módon lándzsa alakúak, 20 centinél hosszabbak is lehetnek, és elefántszürke színûk van. A szárak és a levélnyelek barnásvörös pettyeket viselnek.                                     A Peperomia obtusifolia igen kelendõ faj, mely fehérrel vagy sárgával márványzott leveleket visel. Ezt a növény már kiskorától kezdve idõnként vissza kell metszeni, hogy szép bokrosra nõjön.                         A Peperomia rotundifolia egy ámpolnanövény, levelei aprók és kerekdedek, gombostûfej nagyságú korongocskákból alakulnak ki, és fonal alakú száron ülnek.                                                                          A Peperomia serpens és színes fajtája,                                                     A Peperomia scandens néven ismert. Hosszú, kúszó hajtásain szív alakú levelek ülnek.                                                                                             A zöldlevelû fajták és fajok esetében világos vagy félárnyékos tenyészhelyet keressünk. A színes levelûek nagyon világos, de nem napos helyet kívánnak, és egész évben meleget igényelnek. Csak kissé tartsuk nedvesen õket. Áprilistól szeptemberig háromhetente tápoldatozzuk õket. Valamint némely fajnak szüksége van a magas páratartalomra is. Tavasszal ültessük át „B" típusú virágföldbe, valamint a felkopaszodott egyedeket ilyenkor vágjuk vissza. Szaporítani levéldugvánnyal lehet õket. Elõfordulhat levélhullás, levél- és szárrothadás, ha a növény nem megfelelõen van gondozva. 

Filodendron 

A kúszó és törzset





Weblap látogatottság számláló:

Mai: 13
Tegnapi: 56
Heti: 69
Havi: 69
Össz.: 136 102

Látogatottság növelés
Oldal: Növények bemutat. folytatás
Ismerd meg a legszebb növényeket! - © 2008 - 2014 - szobanovenyek.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

EladoDomain.NET támogatásával a HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


▲   Itt: szobanovenyek - Vatera.hu
X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »