Új kereseti lehetőség az Interneten
növények |
C |
A hagymás növények létfontosságú szerepet játszanak kertünk szépségének kialakításában, és a lakásban is. Egyszóval nélkülözhetetlenek. Hiszen milyen lenne a tavasz tulipán, tőzike vagy hóvirág nélkül? E növénycsoport színes tagjai között van olyan, amelyik éppen csak kilátszik a földből, és lehetnek akár méteres példányok is. Egyeseket a kertbe ültetünk, másokat pedig cserépben vagy dézsában tartunk. A hagymások csoportjába tartoznak még a rizómás és gyökérgumós növények is. Hát akkor lássuk őket. Minden egyes növényről nem írok, hiszen a végtelenen át sorolhatnám őket. Az én meglátásom szerint ezek a legszebb és legközkedveltebb hagymás növények, melyek között lehetnek egynyáriak és évelők is.
Kockásliliom
(Fritillaria)
Tavasszal virágzó hagymások, leveles száraikon bókoló, harangra emlékeztető virágok ülnek. Teljesen télállóak, de a kisebb, 5-15 centi magas fajokat hidegházban teleltessük. Sok napfényt vagy részleges árnyékolást, valamint jó vízelvezető képességű, a hagymák nyári nyugalmi időszaka alatt csak kissé kiszáradó, nem napégette talajt kedvelnek. Nyáron sarjhagymáikkal, ősszel és télen magvaikkal szaporíthatjuk.
Prérigyertya
(Camassia)
Medence szélébe ültethető vagy szegélynövénynek való, nyáron virágzó hagymás. Fagytűrőek, napfényt vagy félárnyékot és mély, üde talajt igényelnek. A hagymákat ősszel kell elültetni 10 centi mélyre. Ősszel és télen hagymáik nyugalmi állapotban vannak. Magról szaporítható ősszel, tőosztással a nyár végén. Ha nem akarjuk hogy a növény magokat érleljen, virágzás után vágjuk le a tőhajtásokat.
Ernyősliliom
(Crinum)
Hatalmas termetű hagymások, melyeket főleg illatos, tölcsér alakú virágaikért ültetnek. Fagytűrőek, fagyérzékenyek vagy nagyon fagyérzékenyek. Sok napfényt, védett helyet, tápdús, jó vízgazdálkodású talajt igényelnek. Sarjhajtásokról szaporíthatóak tavasszal, vagy magvaikkal, amikor azok éppen beérnek.
Óriásjácint
(Galtonia)
Nyáron és ősszel virágzó hagymások, bókoló, tölcséres, fehér vagy zöld virágaik elegáns füzérben állnak. Fagytűrőek, védett, napos fekvést, és humuszban gazdag, jó vízelvezetésű, nyáron sem kiszáradó talajt kívánnak. Télére visszahúzódnak, ezért tavasszal felszedhetjük, és új helyre vihetjük őket. Tavasszal magról, ősszel és tavasszal sarjról szaporíthatóak.
Tölcsérvirág
(Zantedeschia)
Nyáron virágzó, gumós évelő. Felálló, tölcsér alakú buroklevéllel körülfogott torzsavirágzataikért termesztik. Hazánkban fagyérzékenyek, minimum 10°C-t igényelnek. Teljes napot vagy részleges árnyékot, jó vízelvezetésű talajt igényelnek. Tavasszal sarjakkal szaporítható.
Pókliliom
(Hymenocallis)
Hagymások, néhány fajuk örökzöld; illatos virágaikért ültetik őket, amelyek nagy nárciszra emlékeztetnek. Kis részben télállóak; többségük igen fagyérzékeny. Védett fekvésű, napfényes vagy részben árnyékos helyet, és jó vízelvezető képességű talajt igényelnek. Nyár elején ültessük el őket, hideg termőhelyen azonban télire szedjük fel a hagymákat. Másik lehetőség, hogy fűtött üvegházban tartjuk őket. Télen csökkentsük az öntözést, de ne hagyjuk teljesen kiszáradni; majd tavasszal újra ültessük el őket. Szaporítani tavasszal és nyár elején, sarjhagymákkal lehet.
Óriásliliom
(Cardiocrinum)
Nyáron virágzó, liliomhoz hasonló, nagy termetű hagymások, melyeket látványos virágaikért ültetnek. Fagytűrőek, félárnyékot és mély, humuszban gazdag, üde talajt igényelnek. A hagymákat ősszel ültessük el közvetlenül a talaj felszíne alá. Nyáron bőségesen öntözzük őket, tövük köré tegyünk humuszos mulcstakarót. Virágzás után az idős hagyma elpusztul, de sarjhagymái tovább élnek. Az ősszel elültetett sarjak 5 év mulva virágzanak. Magról is szaporítható, amelyeket ősszel vagy télen kell elvetni; a magról kelt növények csak 7 év után hoznak virágot.
Nektárhagyma
(Nectaroscordum)
Az Alliumokkal rokon, virágzó hagymás növény, hosszú szálas felálló levelekkel. Összedörzsölve igen erős hagymaillatot árasztanak. Tőkocsányuk felálló, tollaslabdaszerű terméscsoportjuk megszárítva szép téli dísz. Fagytűrő, részleges árnyékolást igényel. Jól fejlődik a megműveletlen gyepben, szegélyekben, bármely talajban, ami nem túl száraz és nem túl nedves. Szaporíthatjuk a bőven hozott fiókhagymáikkal késő nyáron, vagy magvetéssel ősszel.
Üstökliliom
(Eucomis)
Nyáron és ősszel virágzó hagymások. Sűrű füzérben álló virágaik felett kicsiny levélüstök áll, mint az ananásznál. Fagytűrőek, de nagyon hideg teleken avarborítással vagy tőzeggel óvni kell őket. Sok napfényt, jó vízelvezetésű talajt kívánnak. Tavasszal és nyáron a növekedési periódus folyamán bőséges öntözést igényelnek. Tavasszal szapríthatóak magvetéssel vagy tőosztással.
Havasliliom
(Nomocharis)
Liliomszerű hagymások, melyeknek gyakran feltűnően pettyes, tányérszerű virágai laza fürtöt alkotnak. Télállóak, részleges árnyékolást, magas humusztartalmú, tápanyagban gazdag, jó vízelvezetésű talajt igényelnek. Növekedésük alatt nyáron nedves, de nem pangó vizes talajt kívánnak. Télen vagy tavasszal magvetéssel szaporíthatók.
Kardvirág
(Gladiolus)
Hagymagumós fajok. Minden egyes hagymagumóból egy tölcsér alakú virágból álló füzérszerű virágzat fejlődik. Kard alakú levelei felállóak, tőállók, legyezőt alkotnak. Vágott virágnak vagy vegyes szegély kialakítására alkalmasak. A legtöbb hibrid díszítési célra a megfelelő. Fagytűrőek vagy részben télállóak. Napos fekvést valamint tápanyagban gazdag, jó vízelvezető képességű talajt kívánnak. Tavasszal 10-15 centi mélyre, és ugyanilyen távolságra ültessük őket egymástól. Nyáron kellő öntözést, és a magas fajták karózást igényelnek. Ősszel a részben télálló fajtákat emeljük ki, a szárat vágjuk le, és a hagymagumókat fagymentes helyen szárítsuk meg. A tavasszal virágzó fajtákat ősszel cserepezzük be, és tartsuk hidegházban. Elvirágzás után, a nyári időszak alatt szárítsuk ki őket, és ősszel újra cserepezzük be, és tartsuk hidegházban. Magvetéssel és a leválasztott, fiatal hagymagumókkal szaporíthatók. A magokat kora tavasszal, hidegházba vessük; kifejlett, virágzó példányokat azonban 2-3 év múlva várhatunk, de nem biztos, hogy a fajta tulajdonságait megőrzik. A fiókhagymákat kiemelés után fagymentes körülmények között kell tárolnunk. Tavasszal 5 centi mélyre ültessük őket, télen már, mint kifejlett hagymagumókat emelhetjük ki. 1-2 éven belül virágoznak. A tárolás közben különböző gombák támadhatják meg a hagymákat. Az egészséges, szép hagymagumókat kiszárítás előtt gombaölő szerekkel porozzuk be, vagy oldattal kezelhetjük. Levegős, hűvös, fagymentes helyen tároljuk. A kardvirág-varasodáa a levélen foltokat okoz, a kardvirágsárgulás sárga csíkokat, majd a levelek elhalását eredményezi. Mindkét betegség esetében semmisítsük meg a hagymagumókat, és az egészséges példányokat minden évben telepítsük új helyre.
Himalája-liliom
(Notholirion)
A liliomokkal rokon, nyáron virágzó hagymások, amelyeket tölcsér alakú virágaikért ültetnek, és fagytűrőek. Korán hozzák leveleiket, amelyek a kora tavaszi fagyoktól károsodhatnak; ezért ahol tavasszal változékony az idő, jobb hidegházban nevelni őket. Részleges árnyékolást vagy teljes napsütést,és humuszban gazdag, jó vízelvezető képességű talajt igényelnek. Hagymáik virágzás után elpusztúlnak, de tavasszal fiókhagymáiról szaporítható, melyek csak 2-3 év mulva hoznak majd virágot.
Dierama
Örökzöld, nyáron virító hagymagumós, bokros tövű évelők, hosszú, merev, ívelt hajtásaik csúcsán bókoló, harang vagy tölcsér alakú virágokkal. Vízparton igen gazdagon virágoznak ezek a fagytűrő vagy részben télálló növények. Kedvelik a meleg napos, védett fekvést, és a jó vízelvezető képességű talajt, amely nyáron is nyírkosan tartható, amikor a növény fejlődésben van. Télen részben visszahúzódnak. Tavasszal a hagymagumók szétválasztásával, tavasszal és ősszel magról szaporíthatóak. A bolygatást nem kedvelik, ezért a tőosztás után több év is eltelhet, amíg újra virágot hoznak.
Watsonia
Csomós növésű hagymagumós növények, melyek a kardvirágokra emlékeztetnek, bár a virágai hosszabb csövűek. Mérsékelten télállóak; nyitott, napos elhelyezést kívánnak és könnyű, levegős talajt. Ősszel ültessük a hagymákat 10-15 centi mélyre; páfránylevéllel, laza tőzeggel vagy egyéb talajtakaróval védjük az első télen, a fagy ellen. Nyáron lassú lebomlású trágyával gondoskodjunk a tápanyag utánpótlásáról. Legjobb bolygatás nélkül nevelni őket, és ősszel, magvetéssel szaporíthatjuk.
Dracunculus
Nagy termetű, gumós évelő, háromszögletű buroklevéllel fedett, rossz illatú virágzattal. Fagytűrő, de kemény teleken a nyugalomban lévő gumókat üvegharanggal vagy haraszttakarással védeni kell. Napos fekvést és jó vízelvezető képességű, nyáron kiszáradó talajt kíván. Nyár végén a bőségesen fejlődő sarjaival szaporíthatjuk, ősszel pedig magvetéssel.
Koronásliliom
(Gloriosa superba)
Lombhullató, nyáron virágzó, ujjas gumójú, kacsokkal kapaszkodó évelő. Fagyérzékeny, legalább 8-10°C-t kíván. Sok napot, tápdús, jó vízelvezető képességű talajt igényel. Nyáron öntözzük bőségesen, és minden 2. héten adjunk neki lombtrágyát. A hajtásoknak mindenképpen támasztékra van szüksége, mivel ez egy futónövény, és igen magasra képes felfutni (megnőni). Télen a gumókat tartsuk száraz, hűvös, de fagymentes helyen. Tavasszal magvetéssel és tőosztással tudjuk szaporítani. Karcsú hajtásain a levelek szórtak, szélesek, lándzsásak. Levélhónalji virága általában piros; (de van sárga is) 6 erősen visszahajló, hullámos lepellevele később sötét narancsra vagy sötétpirosra színeződik. Porzószálai kiállóak.
Sáfrányfű
(Crocosmia)
Hagymagumós évelők, melyeket többnyire nyáron nyíló, élénk színű virágaikért ültetnek. Kard alakú felálló leveleik sűrű csomókat alkotnak. Fagytűrők, nyílt, napos helyet, és jó vízgazdálkodású talajt kedvelnek. A nagyon hideg klímájú területeken védett helyre kell ültetni őket, és hagymagumóikat télire fel kell szedni. Tőosztással szaporíthatók tavasszal, ahogy a növekedésük megindul.
Vérvirág
(Scadoxus)
Hagymás évelők. Piros virágaik többnyire gömb alakú ernyővirágzatokból állnak. Fagyérzékenyek, legalább 10-15°C-ra van szükségük. Részleges árnyékot, humuszban gazdag, jó vízelvezető képességű talajt kívánnak. A téli nyugalmi időszakban nagyon mérsékelten öntözzük. Tavasszal magvetéssel vagy fiókhagymákkal szaporítható.
Rózsanád, kanna
(Canna)
Erőteljes, mutatós, gyöktörzses évelők, amelyeket díszes virágaik és levélzetük miatt ültetik. Általában nyári ágyásnövények, illetve cserepesként ültetik őket. Fagyérzékenyek, minimum 10-15°C-ra van szükségük. Meleg, napos helyet és humuszban gazdag, üde talajt igényelnek. Ha üvegházi vagy nyári ágyásnövényként neveljük, tavasszal 16°C-on hajtassuk őket, télen pedig tároljuk gyöktörzseiket kissé nedves talajban vagy tőzegben. Tavasszal tőosztással szaporíthatók, illetve télen magról, legalább 20°C-os melegben.
Neomarica
Örökzöld, nyáron virágzó, nősziromra emlékeztető virágú, rizómás évelők. Virágaik csportosan nyílnak, rövid életűek. Fagyérzékenyek, legalább 10°C-ra van szükségük. Részleges árnyékolást, tápanyagban gazdag, nedves, lehetőleg nagy humusztartalmú talajt igényelnek. Nyáron öntözzük bőven, télen azonban csökkentsük az öntözést, de semmiképpen ne hagyjuk őket kiszáradni. Tavaszi magvetéssel, Tavasszal és nyáron tőosztással szaporíthatjuk.
Csápvirág
(Arisaema)
Ceruzaforma torzsavirágzataikat körülvevő nagy, különös, visszahajló csúcsú burokleveleik miatt nevelt gumós évelők. Nedvdús, piros terméseik ősszel érnek, mielőtt a növény visszahúzódik. Egyrészük teljesen télálló, mások fagytűrők vagy fagyérzékenyek. Napfényre vagy félárnyékra, valamint humuszban gazdag talajra van szükségük. A gumókat tavasszal 15 centi mélyre ültessük. Ősszel vagy tavasszal magról, illetve tavasszal sarjhajtásokról szaporítható.
Csillaghagyma
(Dichelostemma)
Nyáron virágzó hagymások, tőkocsányaik csúcsán dús virágernyőkkel. Fagytűrők, de hideg teleken takarást kívánnak. Napos fekvést, jó vízgazdálkodású talajt igényelnek. Tavasszal bőségesen öntözzük, de a virágzás után csökkentsük a locsolást. Ősszel és tavasszal magról, Ősszel sarjról szaporíthatjuk.
Aristea
Örökzöld, bokros tövű, gyöktörzses évelők, amelyeket tavasszal vagy nyáron nyíló, kék füzérvirágzatukért ültetnek. Fagyérzékenyek, kedvelik Npfényt, és a jó vízelvezető képességű talajt. A növényeket nehezen lehet másik helyre átültetni. Tavasszal vagy ősszel azonban magról szaporítani tudjuk.
Dietes
Örökzöld, nősziromszerű, gyöktörzses évelők, melyeket dekoratív tavaszi és nyári virágaikért ültetnek. Részben télállók; kedvelik a napos fekvést és a humuszban gazdag, jó vízelvezető képességű talajt, amely nem szárad ki túlságosan. Ősszel vagy tavasszal magvetéssel szaporíthatók, tavasszal tőosztással.
Liliom(ok)
(Lilium)
Főként nyáron virágzó hagymások, melyeket élénk színű, gyakran illatos virágaikért ültetnek. Mindegyik húsos hagymalevelekből álló hagyma egy elágazás nélküli leveles szárat fejleszt. Főként lándzsa alakú vagy szálas levelei legfeljebb 22 centi hosszúak, szórtak vagy örvösek, néha sarjhagymákkal a tövüknél. A virágok - általában hajtásonként néhány - trombita vagy kehely alakúak; olykor a 6 lepellevél annyira visszahajlik, hogy turbán alakot formál. A liliomok túlnyomó többségének mindegyik egyede kb. 30 centi átmérőjű területet foglal el. Fagytűrők; napfényt és jó vízelvezető képességű talajt igényelnek. Szaporíthatók ősszel és tavasszal magvetéssel, nyáron hagymalevelekkel, ősszel pedig hajtáseredetű sarjahagymákkal. Vírus- és gombabetegségek valamint a liliombogár károsíthatja őket. Néhány a legszebbek közül:
Moraea
Hagymagumós növények, rövid életű, íriszhez hasonló virágokkal. Két csoportra oszthatók: télen és nyáron fejlődő fajokra. A télen fejlődő fajok mérsékelten fagytűrők; teljes napfényt és jó vízelvezető képességű talajt igényelnek. Tartsuk őket szárazon a nyári, nyugalmi időszakban, és őszi öntözéssel indítsuk be a növekedésüket. A nyáron fejlődő fajok fagytűrők, és télen nyugalomban vannak. Neveljük őket védett, napos helyen, jó vízelvezető képességű talajon. Ősszel vagy tavasszal magvetéssel szaporíthatjuk.
Littonia
Lecsüngő, harang alakú virágaikért ültetett lombhullató évelők, gumós futónövények. Fagyérzékenyek, minimum 8-16°C-on tarthatók. Teljes napfényt és gazdag, jó vízelvezető képességű talajt igényelnek. Támasztékra van szükségük, amire könnyen fel tudnak kapaszkodni. Télen föld feletti részük elpusztul, ekkor ássuk ki, és szárítsuk meg a gumókat, majd tároljuk fagymentes, száraz helyen. Szaporíthatók tavasszal magvetéssel, és a gumók néha maguktól is osztódnak.
Dália
A nemzetség fajai bokros termetű, gumós évelők. Nyáron és ősszel virágzanak; ágyásba illetve vágott virágnak és kiállítási célra valók. A törpe fajták csoportosan mutatósak, de cserepes növényként is megfelelnek. Részlegesen fagytűrők. Napos fekvést és jó vízgazdálkodású talajt igényelnek. A törpe fajtákat kivéve mindegyik igényli a karózást. Elvirágzás után a gumókat emeljük ki, tartsuk fagymentes helyen, és csak akkor ültessük vissza őket, ha a fagyok már elmultak. Fagymentes területeken a növények kint maradhatnak, mint más évelők. A rendszeres szétültetés hasznos, mert így életerős példányokat tarthatunk. A törpe fajtákat tél végén magvetéssel szaporíthatjuk üveg alá, a többit tavaszi magvetéssel, vagy a sarjak leválasztásával és a gumók szétválasztásával, vagy fiókhagymákkal. A dáliákat megtámadhatják a levéltetvek, takácsatkák és a tripszek; a vírusfertőzés szintén gyorsan pusztulásra ítélheti őket.
Szegélydáliák: különböző, szapora és tartósan virágzó dáliafajok keresztezése révén, folyamatos szelektálás és termesztés eredményeként állították elő a fajták és színek sokféleségét (egyedül kék színű nincs közöttük). Az oldalsarjak levágásával vagy kicsípésével segíthetjük elő az erőteljes növekedést és a bokros forma kialakulását. A méretek kialakulása függ a visszavágás mértékétől és annak idejétől: a korai visszavágás szélesebb forma kialakulását segíti elő, míg a későbbi visszacsípés magasabb, de sokkal keskenyebb példányt eredményez ugyanazon fajta esetében. A levelek általában középzöldek, oovális levélszárnyakból összetettek, némely fajtánál lekerekített levélcsúccsal, másoknál fogazott széllel. A dáliák csoportosítása a fészek mérete és típusa szerint történik, bár az utóbbi változhat a talaj és az időjárás függvényében. A csoportok a következők: egyszerű-, anemone-, galléros-, tavirózsa-, dekratív-, labda-, ponpon-, kaktusz-, félkaktusz-, és vegyes, beleértve az orchideaformát is. A 15 centis átmérőig minden forma megfelel vágott virágnak.
Hölgyliliom
(Amaryllis)
Ősszel virágzó hagymások, amelyeket tölcséres virágaikért ültetnek. Fagytűrők, de a hideg területeken célszerű délre néző fal elé ültetni őket. Védett, napos helyet, és jó vízelvezetésű talajt igényelnek. A hagymákat célszerű legalább 8 centi mélyre a talajba ültetni. Tőosztással szaporíthatók tavasz végén, amikor a levelek leszáradnak, vagy nyár végén, amikor még nem indultak újra növekedésnek.
Kakasmandikó
(Erythronium)
Tavasszal virágzó gumós évelők, bókoló virágaik és szép pettyes leveleik miatt ültetik őket. Teljesen télállók. Részleges árnyékolást és humuszban gazdag, jó vízelvezető képességű talajt igényelnek, amelyben a gumók a nyári nyugalmi állapot alatt sem száradnak ki, és hűvösen maradnak. Ezek a növények jobban kedvelik a hűvös klímát. Néhány fajt sarjakkal szaporíthatunk, amelyeket a nyár végén kell leválasztani. Az átültetés előtt a gumók nem száradhatnak ki, és ne ültessük őket 15 centinél mélyebbre.
Mormontulipán
(Calochortus)
Tavasszal és nyáron nyíló virágaikért ültetett hagymások. Fagytűrők; védett napos helyet, és jó vízgazdálkodású talajt kívánnak. Hideg, csapadékos klímában a tavasszal virágzó fajokat takarni kell, illetve fel kell szedni a hagymákat a nyugalmi időszakban, illetve hidegágyban vagy hidegházban kell nevelni őket. Virágzás után a levélhónaljból leszedhetők a fiókhagymácskák szaporítás céljából. A tavasszal nyíló fajok őszi magvetéssel, a nyáron nyílóak tavaszi magvetéssel szaporíthatók.